Várunk Boris Duhm & Csernátony Lukács László munkáinak LIMBUS REVISITED című kiállítására, amit március 12-én, csütörtökön 19 órakor nyit meg galériánkban Schneller János művészettörténész.
Zene: Dóra Attila
Kurátor: Tóth Mihály

A tárlat április 3-ig látható.

LIMBUS REVISITED

»Egy süllyedő birodalom hanyatló nemzedéke

Micimackó ekizik, Malacka rajta van a gombán, Tapsifüles be van nyalcsizva. Pókember lekéste a cigiboltot. Az egyszerű viselkedéskutató számára ők már kiismerhetetlenek, hiszen egy belső evolúciós utazáson vesznek részt.

Boris Duhm (DE) poszthumanista, lírai-metafizikus univerzuma és Csernátony Lukács László (HU) öndefiniálásra képtelen, identitásellenes urbán-ikonjai nem voksolnak valami mellett és valami ellen sem. A pokol tornácának előérzete (Limbus) mégis felsejlik valamennyi képük mögül.

A Németországban élő képzőművész, Boris Duhm kollázsai, fotódarabjai, festményei és tárgyai lényegében egyazon utazás a valóság és az észlelés közötti tér univerzumába. Ahogyan maga vall műveiről: "Gyökerük politikai és társadalmi reflexiók, természeti tájak vagy vadon élő állatok által inspirált. Transzformálom élményeimet a világról. Belemerülök a létzésbe és úgy nézek ki belőle, mint egy jelenésből - ezáltal elkerülve a szubjektum/objektum kettősségét. Munkáim címei nemegyszer utalnak szemantikai összefüggésekre is. Középpontjukban a világ folyamatai és eseményei állnak."

Az okozati összefüggések megteremtése helyett Boris a "megjelenítés" és az "ugrás" elveire épít. A szakaszosan kialakuló egész már nem redukálható az egyes részek okozati összefüggéseire, a fejlődést és a kommunikációt leginkább az átalakíthatatlan eredendő mozgatja. Boris Duhm számára a megfelelő formális módszer a kollázs - ahol azonban a részösszetevők össze vannak kötve.

Csernátony Lukács László disztópikus szuperhéroszai már évek óta egy evolúciós zsákutcában tévelyegnek. Ahogy a művész ír róluk: "Az állatvilág és a humán populáció között a szuperhős a hiányzó genetikai mozaikdarab. A szuperhérosz egy evolúciós állomás: saját fajtáját egyedül képviseli."

Csernátony világa transzcendens univerzum, melyben bárkből lehet szuperhérosz. Hőstan, amely egyesíti magában a science fiction, a történelem, a futurológia és a hőskultusz elemeit, a szociális fluiditás és a digitális genetika interakcióját, a biológiai és nem-biológiai intelligencia keveredését, a poszthumán, szoftver alapú populáció lehetőségét (vagyis a technológiai szingularitást) és a transzhumán aktivitást.

Csernátony elsősorban a szuperhérosz anatómiájával, fiziológiájával és biokémiájával foglalkozik. Jellemzően groteszk és szatírikus, posztgender, mágikus, heroisztikus és anti-heroisztikus. Figurái kultikus, androgün mémek, melyek magukon hordozzák a technokulturális identitás, az idegtudományok és az urbán folklór vizualitását.

Tágabbról szemlélve Csernátony szuperheroizmusa a jövő átfordulása a múltba - ilyen értelemben Hippói szent Ágoston időelemzésével rokon. Lényegéből fakadóan metafizikus (tehát magyarázat - és bizonyítékellenes) és determinista.«

(Benyovszky Katalin)